Túraismertető a Fekete és Kettős-Körösről

A kiindulási pont a Szanazugban van. Ha a Fekete-Köröst célozzuk meg, akkor általában a magyarországi szakaszra gondolunk, ami több mint 15 km hosszú a torkolattól a határig számolva, azonban ez határsávig értendő, ugyanis innen felfelé is több kilométer, mire a bal part is Románia része, csak a jobb parton hamarabb kezdődik. Indulásnál az összefolyásnál balra kanyarodunk és ezzel megkezdtük a Fekete-Körös alsó szakaszát, ami eredeti meder és kanyargós. A folyónak nyáron alig van sebessége ezen a szakaszon, mert a békési duzzasztó nagy keresztmetszetben visszatartja a vizet, ám néha az is előfordul, hogy látszólag visszafelé folyik, mert itt-ott, az árvízvédelmi töltések alatt zsilipek is működnek, mezőgazdasági célra pedig vizet engednek ki a főmederből az öntözőcsatornákba. A parti növényzet jellege is utal az általában nem túl erős sodrásra. A folyó szélessége átlagban 40-50 méter környékén mozog, mélysége az 5 métert is meghaladja a legtöbb helyen. Kb. 2,5-3 km-re a torkolattól található a Boszorkány-sziget, de itt több szigetke is van. A főágban haladni a legbiztonságosabb, mert ott a legkisebb az esélye annak, hogy meghúzzuk a hajónk alját valamilyen felülmosott akadályon. Nem messze a szigetek fölött található egy mocsaras mellékág a jobb partnál, de ez egy zsákutca és a horgászok nagy kedvence, így a beevezés nagyon meggondolandó. Ha tovább haladunk, elérjük a közúti hidat, ami Gyulát és Sarkadot köti össze. A híd után kb. 500-600 méterrel a Városerdő szabadstrandot pillanthatjuk meg, ahol érdemes kicsit kiszállni és csobbanni egyet, vagy enni-inni valamit a büfében. A strand egyébként egy nagy homokpadon van, ez viszont csak az alacsony téli vízállásnál kerül szárazra, hisz ilyenkor nincs duzzasztás. Ha tovább indulunk fölfelé, akkor hamarosan a vasúti hidat keresztezzük. Nem sokkal azután, hogy a hidat elhagytuk, a bal parti árvízvédelmi töltésen egy beépített betonfalú zsiliprendszert találunk. Ennek szerepe az árvízi védekezésnél van elsősorban, mert biztonságosan képes vizet kiengedni a hullámtérből egy szükségtározóba a gát túloldalára. Ezenkívül tölgyerdőt lehet még itt találni a közelben, lényegében a határtól kíséri a folyót a bal parthoz közel. Innen több kilométer evezéssel eljutunk egy éles kanyarhoz, nagyjából 11 km-re a torkolattól, ez az egyetlen rész, ahonnan gáton kívüli épületet látunk a jobb parthoz közel. A helyiek csak cementháznak hívják, mert egy régi cementgyár volt a közelében, Sarkad alatt. Nagyjából déli irányba megyünk tovább egy rövid szakaszon, majd egy kellemes lapos partos részt érünk el a jobb parton, ami alkalmas szintén kényelmes ki és beszállásra. Egy kis tábla jelezte is a következő felirattal: “Ökörörmény vízitúra megállóhely”. Itt is meg lehet óvatosan mártózni. Ezután már az utolsó szakasz jön a határ előtt. Errefelé már keskenyedik a főmeder, Malomfok környékén már csak 35 méter átlagosan a szélesség és egy picivel már gyorsabb is a folyási sebesség. Amennyiben véletlenül sem szeretnénk engedély nélküli határsértést elkövetni, úgy célszerű Malomfoknál megállni, a betonlépcsőnél, és kikötni, vagy ha nem biztonságos, akkor kiemelni a hajókat és felvinni a partra őket. Ez a kiszállási pont egyébként kb. 14,8 km-re található az indulási helyünktől. Ezután a jobb parti töltésen néhány száz métert megteszünk gyalog és megnézzük a zöld határt és a sorompót amely jelzi, meddig mehetünk. Ha szerencsénk van, erről a pontról láthatjuk a Béli-hegységet, meg talán a Bihar-hegység egy részét is, csak az már messze a határ túloldalán található. Azok a hegyek a Fekete-Körös völgyét fogják közre, illetve számos patak is onnan ered, amelyek táplálják a folyót. Egy másik túrán esetleg érdemes ezt a vadregényesebb felső szakaszt is bejárni. A Fekete-Körös túránk magyar szakasza ezzel véget ért, innen már csak vissza, azaz lefelé haladunk.


A Kettős-Körös duzzasztó feletti részéről sokan elmondhatnák, hogy különösebben nem izgalmas, mert egy majdnem 11 km hosszú nyílegyenes, mesterségesen ásott mederben folyik. Az is igaz, hogy ha a Szanazugban a folyó közepéről este sötétedés után, vagy alkonyatban lefelé nézünk, sokszor látható a kivilágított duzzasztómű. Ezen a szakaszon általában lényegesen nagyobb a motorcsónak és jetski forgalom. Kb. 5 km-rel lentebb a dobozi hidat találjuk. A bal part környékén kiöntés van, de ez is leginkább duzzasztás alatt van elárasztva, tehát nem másik ágról van szó. Kiszállásra nagyon kevés az alkalmas pont, a híd mellett van rá a legnagyobb esély, hogy találjunk olyat. A célunk a Kishajó kikötő és Dánfok elérése. Ha odaértünk, érdemes megnézni a duzzasztóművet is közelebbről. A kikötő mellett is van büfé, viszont Dánfokon a fürdésre kijelölt hely a bal parti töltésen kívül van és fizetős, legutóbbi értesüléseim szerint. A strand igénybevétele esetén azért érdemes a kiemelt vagy kikötött eszközeinkre is figyelni. Pár óra pancsolás után indulhatunk vissza, felfelé.